Egyenlőség ide vagy oda be kell, hogy lássuk, hogy mi nők teljesen mások vagyunk mint az erős, drága férfijaink. Máshogy gondolkozunk, máshogy fejezzük ki magunkat, máshogy mutassuk ki az érzéseinket, ugyan arra a problémára valószínűleg homlokegyenest más megoldást fogunk találni. És ez fantasztikus, hiszen mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk :) És pont azért van férfi és nő, hogy kiegészítse egymást, hogy egy párt alkothasson.

A férfi energia és a női energia is sokban eltér. Csak lassan elfelejtjük megkülönböztetni egymástól. Az eltérések miatt van az, hogy másképp töltődik fel egy férfi a szükséges életerővel, mint egy nő.

Nézzük meg hogyan pihenünk mostanában, ha pihenünk egyáltalán? (és itt most nem az éjszakai alvásra gondolok :) Aktívan :) Hegyet mászunk, túrázunk, edzünk (már aki:) maratont futunk (megint csak már aki:), bungee jumpingozunk (még mindig már aki:), kigyomláljuk a kiskertet, megmossuk a régóta elhanyagolt ablakot, kisikáljuk a sütőt, felmászunk a legmagasabb hegy tetejének a legmagasabb fájára ... És ez mind mind fantasztikus dolgok, és hajrá ugorjunk fejest az életbe! Éljük meg minden egyes percünk, minden egyes másodpercét :). De! És igen itt jön a nagy de. Minden hiába, ha levegőt venni sincs erőnk, és a mindennapi apróságokat is kényszerből, erővel rávéve magunkat végezzük. Mások vagyunk. Az aktív pihenés csak a férfi erőt tölti fel a nőit nem.

A női energia gyönyörű, különleges. Mi vagyunk a föld ami életet ad. Mi vagyunk a föld ami táplál. Mi vagyunk a föld ami felnevel. És ha nincs a föld mélyén a tápanyag, vagy évek alatt teljesen kihasználták, nincs ami elvégezze a megfelelő munkát. És mit kell tenni az ilyen földdel? Parlagon hagyni. Parlagon hagyni, hogy legyen ideje regenerálódni, hogy legyen ideje feltöltődni, hogy ezek után újra lehessen vetni és ő újra tudja ontani ránk kincseit.
Remélem a hosszadalmas és kissé zűrös bevezető után kezdek érthető lenni :).

Tehát mi is az ami feltölt minket nőket? A semmittevés. Félre ne értsetek, senkit sem akarok arra biztatni, hogy folyamatosan csak nyomja az ágyat és nézze a plafont. Egyáltalán nem erről van szó. De mindannyiunknak szüksége van időről időre egy ilyen fullextrás feltöltődős napra, amikor igen is nem csinálunk semmit.

Első, egyetlen és legfontosabb szabály: agy kikapcs! Az nem ér, ha folyamatosan az motoszkál odabent, hogy "Úristen az a halom mosatlan ott tornyosul az asztalon" vagy "Egek mekkora pókháló csüng ott a sarokban", esetleg "Még mindig nem írtam meg azt a jelentést (vagy akármit:)". Ha a lelkiismeretünk megállás nélkül ott dörömböl, hogy "Hé! Lustaság! Mi ez? Ki az ágyból!". Szóval győzzük csak meg magunkat nyugodtan arról, hogy ez a kis idő nekünk bizony jár.
Lehet csak úgy feküdni az ágyban, végignyújtózni a rekamién egy jó kis könyvel, régi és új kedvenc zenéket hallgatni a földön fetrengve (szigorúan csak lassút, a pörgés ideje még nem jött el), elmerülni egy hatalmas kád illatos habfürdőben, kifeküdni napozni (persze csak óvatosan, megfelelő időben, megfelelő védelemmel:), bekuckózni a fotelbe valami fincsi itallal és kiélvezni minden egyes kortyot, még akár egy jó filmet bambán bámulni is ér csak lazuljunk el és tényleg élvezzük semmittevésünk pillanatait.

Tudom, hogy mindez, amit leírtam a "lehetetlen" kategória szinte minden nőnél. De ha nem is tudsz rászánni a feltöltődésre egy teljes napot, legalább apránként, néhány lopott percet igazán ki lehet használni és csinálni valami semittevőset, olyat amihez leginkább húz a szíved.
Próbáld ki és meglátod, mekkora megújult energiával lehet utána belevágni az életbe :).
Szeretettel
Tália